Körkép.
Bizonyára nem újdonság sokaknak, hogy a Norvég Civil Támogatási Alap, a támogatásokat odaítélő civil szervezetek, és a kormány között mélyszántású nézeteltérések vannak. A vita még kora nyáron kezdődött, amikor is, Ki az a Lázár János címmel tüntetés szerveződött.
A kérdés, hogy hol fejeződik be az egészséges civil demokrácia, és mikortól politizálás a politizálás? A magyar kormány szerint ezek a pénzek, közpénzek, kvázi ellenőrzési joguk van felettük, és vizsgálhatják a szétosztását is.
Ezzel szemben az érintettek azt mondják, ezek a pénzek norvég közpénzek, amiből fakad, hogy ellenőrzési joga csupán a norvég félnek lehet.
A Norvég alapok azért jöttek létre, mert a 3 fenntartó ország, Lichteinstein, Izland és Norvégia bár nem tagja az Európai Uniónak, viszont a közösség minden előnyéből kiveszi a részét, és a költségekhez nem tagállamként, hanem ily módon járul hozzá.
Magyarországra 2004 óta érkeznek pénzek ezekből az alapokból, idáig összesen 82 milliárd forint. A támogatott 12 program előkelő helyén szerepel a Norvég Civil Támogatási Alap.
Ennek a támogatásnak a fő célja az országok civil szervezeteinek fejlesztése. Az alap pénzeinek kezelését egy, négy civil szervezet kezelésében álló konzorciumra bízták. Ennek tagjai az Autónimia Alapítvány, a Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány, a Kárpátok Magyarország Alapítvány. A konzorcium vezetője pedig az Ökotárs Alapítvány.
A konzorcium ebben a ciklusban több mint 4 milliárd forint felett rendelkezik. (Meg kell említeni, hogy ezek a pénzek közvetlenül nem érkeznek a konzorciumban szereplő alapítványok kasszájába, hanem egyenesen a támogatott szervezetek kapják meg.) A kormány azért vizsgálódik, mert azt feltételezi, hogy a pénzek jó része politikai célokat szolgál.
A megállapodás után, - ami szerint a civil szervezetek működésére, fenntartására,- (az esélyegyenlőség, a társadalmilag sérülékeny csoportok megerősítése, közösségfejlesztés stb. célok elérésével kapcsolatos projektekre) lehet pályázni, a kormány eleve már azt is vitatta, hogy ennek a felosztására felhatalmazott konzorcium kiválasztása egy úgymond jogszerűtlen, verseny nélküli helyzetben történt.
A kormány álláspontja szerint kevés civil szervezet jut a pénzekhez, mindezek fejében ráadásul ezek a szervezetek direkt, vagy közvetett módon köthetőek politikai tevékenységhez. Emiatt, és ráadásul a pénzekből nem kapó több száz szervezet a kormánynál kíván az ügyben jogorvoslati lehetőséggel élni.
A Krétakör is kapott a Norvég alap pénzéből.
Ennek a pénznek egy része fordítható tagszervezeti tevékenységre, és érdekérvényesítési megmozdulásokra is. Nyáron tüntetés szerveződött Lázár János ellen, aki épp akkoriban kezdte el a civilek burkolt támadását (éppen az Origo akkori főszerkesztője leváltásának, és a reklámadó bevezetésének az árnyékában).
Szabad ország - szabad média!
A demonstrációt a Krétakör tagszervezeti egységei, (a Kettős Mérce blog a Humán Platformmal karöltve) szervezték, csupán a sajtószabadság melletti kiállásnak vélik, mely alkalmával éltek a gyülekezési szabadság jogával, semmilyen jogszerűtlen dolgot nem végeztek, csupán közügyekben hallatták a hangjukat.
Politizáló civilek. Lehet? Nem lehet?
A civilek úgymond befolyásoktól mentes cselekvései mindig is jobban imponáltak a hétköznapi emberek számára, mint a politikusi tevékenységek. Viszont éppen ebből fakadóan sokszor megbújhatnak a politikai tevékenységek civil mozgalmaknak álcázva. Valljuk be, hogy az egészséges liberális demokrácia, és a civilség között mára a határok olykor elmosódni látszanak. A demokratikus politikában épp ugyanannyira mutathatunk rá egy adott problémára, legyen az akár térségi, akár társadalmi, mint egy civil szerveződésben. Itt szembesülünk azzal, hogy aki a társadalmi problémára rámutat, az nem feltétlenül „ellenzék”, hanem lehet akár „civil” is. Példát láthattunk az elmúlt években arra is, hogy egy-egy civil mozgalom a választások árnyékában párttá alakult a hatalomra kerülés érdekében.
A kormány, nem tartja aggályosnak azt, hogy a civil szervezetek politikai tények mellett, - vagy ellen - megnyilvánulnak, azonban a finanszírozást szerintük külön kell választani. Úgy a pártpolitikai finanszírozást, mint a civil szervezetek működésének finanszírozását egyaránt. A probléma abból is adódik, hogy különböző bal oldali pártokhoz köthető szervezetek is részesültek a Norvég Civil Alap pénzéből, viszont több, politikai érdekektől mentes szervezetet kizártak a forrásokhoz való hozzájutás lehetőségéből is.
(Természetesen ezek a bal oldali pártok ragaszkodnak ahhoz, hogy egyértelmű és átlátható a költségvetésük, és a kampányfinanszírozásuk egyaránt.)
Azzal nem is lenne kifogás, hogy itthon más országok adófizetőinek pénzéből milyen civil, karitatív stb. mozgalmakat támogatnak, hanem azzal inkább, hogy az itthon politikai tevékenységet folytató szervezeteket külföldi állalmok adóiból ne finanszírozzanak. És ez nem csak probléma, hanem tilos is. Mivel civilként kapják ezeket a pénzeket, politikai tevékenységet nem folytathatnának.
Kvázi
Leegyszerűsítve a vita abból van, hogy ha a civil mozgalmak befolyásolják az opcionális szavazókat, akkor a kormánynak joga van tudnia, hogy ezt a befolyásolást milyen pénzekből teszik, ha kritikát fogalmaznak meg ellenük, azt csak politikai indíttatásból történhet, egy civil támogatásokra fenntartott alapból semmiképp.
Egyrészt a Norvég alap pénzei más országból érkeznek, a kormány erősen megkérdőjelezi azt, hogy nem-e történhet meg, hogy ezeknek a dolgoknak (úgy, mint tüntetések, demonstrációk) a finanszírozása „valakinek” az érdekében állhat, és valamilyen „külső” hatalmaknak nem érdeke-e a jelenlegi kormány kormányzati pozíciójának az elvesztése. (?)
Másrészt a kormány pontosan tudta, hogy a Norvég alap pénzei milyen célra - célokra érkeznek, például, hogy a szervezetek a szektoruk mozgalmi jellegét erősítik, képzik a tagokat, hogy hogyan kell egyes ügyek mellett kiállni, az érdekeket érvényesíteni, amibe beletartozik akár, hogy hogyan szervezzenek utcai demonstrációt.
Harmadrészt a kormány szerint a Norvég Alap pénze, - mivel az egész magyar társadalmat megilleti,- közpénz. Az egész vita egyik leglényegesebb pontja, hogy a pénzt felosztó alapítványok a támogatásokat oly módon osztották fel, hogy abból több száz szervezetet kizártak, ami mindenképpen jogorvoslatot kíván. Tehát, hogy akár szabályosan, akár szabálytalanul, de nem minden civil szervezet kapott esélyt, az egész társadalmat megillető közpénzből, attól még az közpénz. Viszont a felosztásra megbízott konzorciumi alapítványok vezetői szerint a Norvég alap pénze norvég közpénz, és nem magyar. Így a KEHI nem vizsgálódhat ez ügyben. Viszont vizsgálódik, és ezt a norvégok is aggályosnak és jogszerűtlennek találják.
Kormányzati Ellenőrzési Hivatal
Így, hogy jogvita van, - mivel nem derül ki pontosan, hogy eljárhat –e, a KEHI vagy sem,- a konkrét vizsgálódást csak a jogvita lezárása után lehetne megkezdeni. Ezzel szemben a vizsgált konzorcium, bár együtt működik a vizsgálatot végző szervvel, de a jogalapot vitatja, és ha jogorvoslathoz fog fordulni, akkor ezzel fog, - és tud - legfőképpen érvelni. (A konzorcium vezetői a felosztásra beérkező pályázati célokat tartalmazó pályázati – sem a nyertes, sem a vesztes - anyagokat a KEHI részére nem adták át. Az alap Finanszírozási Mechanizmusának irodájából, Brüsszelből egyértelműen írásban megtiltották a konzorciumnak, hogy ezt átadják, és ezt a KEHI részére levélben is jelezték, hogy ezek az adatok hozzájuk tartoznak, Ők rendelkeznek felettük.)
A kormány ragaszkodni látszik ahhoz, hogy ugye a szerződésben foglalt kötelezettsége kiterjed arra is, hogy a pénzek felosztásának a jogszerűségét ellenőrizze. És mivel szerintük vitatható a felosztás szabályossága, mindenképpen meg kellett, hogy kezdje a KEHI a vizsgálódást. Az alapítványok adószámait a NAV felfüggesztette, az ellenőrző szerv szerint erre a lépésre azért került sor, mert az ominózus szervezetek „titkolóztak”. Egy rendelet is kimondja, hogy a közpénzzel, vagy a közpénz felosztásával kapcsolatos minden adat közadat, az ezekre a pénzekre pályázók adatai minden esetben nyilvános adatnak kell, hogy minősüljenek.
Pedig.
Egy ország érdeke mindenképpen az, hogy legyen erős civil szférája, amely olyan feladatok ellátására is képes, melyet bizonyos esetekben az adott ország kormánya nem lát el.
Az Ökotárs alapítványnál és partnereinél végbemenő, - túlzó, és indokolatlanul agresszív - koncessziós vizsgálat sokak szerint az egész civil szféra megfélemlítése. A vesztes, támogatást nem nyert pályázók adataiból gazdasági konzekvencia kevésbé vonható le, így okkal merül fel a kérdés, hogy az ellenőrző szerv mit is szeretne bebizonyítani? Talán a kormány paranoid téveszméjét, hogy a norvég közpénz valójában nem is norvég, és a civilek valójában nem is civilek? Vagy a csak megtűrt, és számukra kevésbé szimpatikus szektorra próbálnak nyomást gyakorolni?
Talány.
